A költészet sorokban íródik, és néha rímet, ritmust és más zenei eszközöket tartalmaz. Ugyanúgy a szavak eufóniájára, hangzására összpontosít, mint a szavak szó szerinti jelentésére. Szabadsággal lehet élni nagyjából minden olyan dologgal, amit a nyelv és a világos kommunikáció szabályainak tekintünk.
Az, amit közölnek, nem annyira fontos, mint a közlés módja.
A legtöbb embernek van egy általános elképzelése arról, hogyan néz ki a költészet. A gyerekeket már kiskoruktól kezdve megtanítják a gyerekverseket, megtanítják őket akrosztichonokat és “haikukat” összerakni. Van egy vizuális elképzelésünk arról, hogyan néz ki a költészet a lapon, hogyan hangzik, amikor hangosan felolvassák.
De a próza sokkal kevésbé konkrét. Csak minden más?
Eléggé.
Mert szómániás vagyok, imádom nézegetni a szóetimológiákat. A szavak nem légüres térben bukkannak fel, még az olyan újkeletű szavak sem, mint a yeet, ami gyengén visszavezethető a proto-indoeurópaira, ha elég sósnak érzed magad ahhoz, hogy leszidj egy boomert, aki a “mai gyerekek” miatt nyafog.
A prózára vonatkozó etimológia pedig különösen tanulságos: alapvetően a latin prosa oratorio – egyenes vagy közvetlen beszéd – kifejezés csonkítása.
Ez egy jó gondolatmenet. A próza egyenes lesz. Jobban érdekli a tömör információközlés, egy történet elmesélése, valaminek a megmagyarázása, mint az ehhez használt nyelv művészi kidolgozottsága.
Természetesen mindez egy csúszó skálán létezik. Ha regényt írsz, akkor változó mértékű hangsúlyt fogsz fektetni arra, hogy maga a nyelv szép legyen – még akkor is, ha az sosem lépi át egészen a költőiség határát. Ha viszont üzleti szerződést készít, akkor teljes mértékben az egyértelműségre és a szó szerinti jelentésre összpontosít. A nyelv művészi kidolgozottsága a legkisebb szempont.
Valahol ezen a spektrumon meghúzunk egy határt. Az egyik oldalon minden a költészet, a másikon a próza fogalma alá esik.
A két fogalom között elég sok hely van a rugalmasságnak és a művészetnek. Igen, még a próza versbe oltására is, ami a poétikának egy egész alműfaja, amit érdemes megnézni.
A regényed ne legyen pedáns és száraz. Ha úgy olvasható, mint egy jogi értekezés, akkor valami nem stimmel. Szüksége van a költői eszközök, az átvitt értelemben vett nyelvezet infúziójára.
Hasonlóképpen, a tudományos kutatásodnak sem szabadna úgy olvasnia, mint egy bodice-ripper. Igen, még akkor is, ha a szexről beszélsz. Ezek a dolgok nagyjából arra valók, hogy kiüssék az embert – és hogy értékes információt nyújtsanak, anélkül, hogy a szavakkal apróznának, vagy túlságosan művészi lenne a dolog.